Dirty Dancing 2

Miért Dirty Dancing 2? Van-e összefüggés az 1987-es kultmozi és a mostani táncfilm között a címen kívül? Remek kérdések és a zavart válasz csak annyi, hogy mindkettőben szerepel Patrick Swayze és mindkettő a régi Romeó és Julia történet táncos verziója. Ennyi nem elég? Igaz, a már 51 éves Swayze - aki legfeljebb egy évet tagadhatna le - ezúttal nem hősszerelmest, hanem egy szimpla tánctanárt alakít, és azt se sokáig, szerencsére. A helyszín ugyanis ezúttal Kuba, az időpont pedig az 1963 helyett 1958, vagyis - a történelemben kevésbé jártasok számára - egy évvel a forradalom előtt. Hősnőnk, a 18 éves Katey Miller (Romola Garai), ide érkezik, amikor apja, a Ford egyik vezetője, új kinevezést kap - tehát a film arra is próbál választ adni, hogy miért van oly sok oldsmobil Havannában.
A kissé különc lány, ahelyett, hogy az elkényeztetett amerikai tinédzserek társadalmi életét élné, azon kapja magát, hogy a helyi kultúra vad pörgéséhez, az utcai táncosokhoz, de legfőképpen egy tüzes tekintetű pincérhez, Javier-hez (Diego Luna) vonzódik igazán. Eltökélten arra, hogy megtanulja az egzotikus és erotikus salsa minden elemét - amely szemmel láthatólag Javier-nek a vérében van -, Katey először táncórákat vesz a szállodai tánctanártól (Patrick Swayze), majd rábeszéli Javiert, hogy tanítsa őt meg erre a táncra, és legyen a partnere az országos táncbajnokságon, amelynek Havanna egyik csillogó kaszinója, a The Palace ad otthont. Katey sutba dobja a könyveit és még szüleit is félrevezetve, éjjel-nappal Javier társaságában igyekszik felfedezni Kuba másik, eddig nem látott arcát. A La Rosa Negra nevű, fülledt éjszakai bárban találkozik a fiúval, egy bárban, ahová csak helybéliek járnak, olykor a strand homokján gyakorolnak, és ... Ha pedig ennyi szenvedély sem elég, hát a háttérben ott buzog a forradalmi vágy, Fidel Castro és Che Guevara pedig már rágyújtottak híres szivarjukra!

Guy Ferland rendező több-kevesebb sikerrel egy már letűnt Havannát teremt újjá a szemünk előtt, a fülledt érzékiség és a féktelen ragyogás világát; egy olyan világot, ahol a színek szédítenek, a levegő illattal bódít, ahol a napégette terektől a fényűző kaszinókig tánc és zene van mindenütt. Bizonyos értelemben ez a Kuba olyan, mint a tiltott gyümölcs - és valóban tiltott is, mivel amerikaiak nem utazhatnak ide - nem kubai, hanem amerikai tiltásra, és nyilván ezért is olyan vonzó. De persze mindez csak háttér, különösen, ami a kitörőfélben lévő forradalmat illeti, amit igencsak naiv módon ábrázolnak a filmben, de itt azért senki nem egy korrekt történelemleckére számított, hanem sok táncra, és abból akad is bőven. Igaz, a két főszereplő, az angol Romola Garai és a mexikói Diego Luna - akit Alfonso Cuarón Anyádat is! című munkájában láthattunk - korábban nem nagyon tudott táncolni, de a forgatás megkezdése előtt tíz hetet töltöttek Puerto Ricóban, és napi nyolc órát gyakoroltak. Tanultak afro-kubai táncokat, tangót, salsát, plenát, egy csomó más dolgot. És szépen ragadt rájuk, amit tanultak, mert a táncjelenetek tényleg jók és végül is ez a lényeg. Ami kicsit hiányzik, az az olyan átütő sláger, mint amilyen az "(I'll Have) The Time of My Life" volt az első részben - igaz, a szép Mya azért előad egy elég dögös számot a táncversenyen.